Mira XIV.

Mira XIV.
Hazaérve ledobtam az iskola tatyómat, gyorsan átöltöztem és már mentem is az árvaházba.

Nagyon jól telt a délutánom, sok gyerekkel ismerkedtem meg, de a legtöbb időmet mégis Yasmine-nel töltöttem. Sokat olvastam neki, segítettem a házijában és rajzoltunk, de egyszer sem szólalt meg. Bármit mondtam neki, csak bólogatott, viszont összességében jól szórakoztunk, elég sokat mosolygott… Olyankor olyan volt, mint egy kisangyal.

Tudtam a napi programját, így, mikor fél kilenckor elindult felfele, vele mentem, s míg letusolt, kikerestem egy könyvet neki, esti mese gyanánt.

A szobába már pizsamájában érkezett, rögtön bemászott az ágyba. Én melléültem, ő pedig a kezével jelezte, hogy kezdhetem. A könyv közepénél járhattam, mikor már békésen aludt. Letettem a könyvet, megjelölve ott, ahol tartottunk és kisurrantam a szobából.

Mivel már javában elmúlt kilenc óra, gyorsan mentem köszönni az igazgatónőnek:

- Viszontlátásra!

- Ó… Egy pillanatra Lyson!

- Igen?

- Csak meg akartalak dicsérni. Tudod Yasmine a másik nevelőjén kívül még senkivel nem volt ilyen nyitott. Megbízik benned! - mosolygott rám kedvesen.

- Hát ez igazán remek! De ha most nem bánja mennék! Még van tanulnivalóm…

- Persze! De legközelebb hozd el azt is és majd segítek! És nyugodtan tegezz!

- Rendben… Köszönöm Dorinda!

- Igazán nincs mit! Jó éjt!

- Jó éjt!

Hazaérve rögtön a házimra vetettem magam. Szerencsére még csak az első napom volt, így nem volt sok házim, gyorsan végeztem vele és 11-kor már az ágyban is voltam.

Másnap reggel nem az ébresztőmre keltem, hanem a telefonom csengésére.

- Szia! Hol vagy? - kérdezte Alyssa. Én meg gyorsan az órámra pillantottam.

- B*sszus! Elaludtam… Kösz az ébresztést, Aly!

- Nincs mit, de siess!

- Oké!

Gyorsan kinyomtam a mobilt, magamra kapkodtam a ruháimat és már száguldottam is a suliba.

Az első órám földrajz volt, a teremben már mindenki benn volt – Taylor, Alyssa, Kevin és Christian -, de szerencsémre még épp a tanár előtt csusszantam be.

A tanár Chris mellé ültetett, nem igazán beszélgettünk, Aly viszont levelezett velem. A következő órán biológia volt. Itt egyik Wyclif-gyerek se volt jelen, ellenben három barátommal.

Ők bezzeg rögtön kifaggattak a tegnap történtekről. Ez után az órám után olaszom volt, de ez egyik barátoméval se egyezett, így ők csak elkísértek a teremhez.

Csak egy ismerős- legalábbis olyan, akinek a nevét is tudtam- volt a teremben. Ő pedig Christian Wyclif volt és, minő meglepetésre, csak mellette volt szabad hely, így automatikusan a padja felé indultam.

- Szia! Szabad?

- Szia! Nyugodtan! - felelte mosolyogva - Lennával találkoztál már?

- Öhm… Nem… Miért?

- Teljesen felpörögött! Sajnálja a tegnapit és el akar vinni kárpótlásul vásárolni!

- Öhm… Az jó - motyogtam halványan. Emlékszem mit mesélt róla Taylor, így kicsit megijedtem.

- És tényleg egyedül laksz? - terelte a témát padtársam.

- Igen.

- És mit dolgozol?

- Hát…

- Ha nem akarod, nem kell elmondanod… - mentegetőzött rögtön.

- Igazság szerint az árvaházban vagyok nevelő.

- Komolyan? Az anyám is ott dolgozik… - mosolygott.

- Hogy hívják anyudat? Hátha ismerem…

- Amelya Wyclif.

- Nem ismerős a neve… - gondolkodtam el - És neki ki a kis ’védence’?

- Yasmine Sander.

- Nem mondod? - kérdeztem egy kicsit hangosabb a kelleténél így sokan fordultak felénk - Bocsi… - motyogtam a többieknek.

- Talán ismered? - kuncogta Chris. Gondolom a reakcióm miatt.

- Én vagyok a másik nevelője! - mondtam büszkén kihúzva magam. Most rajta volt a meglepődés sora.

- Akkor te vagy az, aki tegnap megnevette és olvasott neki esti mesét? - kérdezte csodálkozva. Már majdnem egyfajta áhítattal.

- Igen, én - pirultam el. - Honnan tudod?

- Anya ma, miután beért, felhívott és elújságolta, hogy mi történt. Azt mondta, hogy nagyon mosolygós lett… - mosolygott.

- Ennek igazán örülök!

Befejeztük a beszélgetést, mert bejött a tanár és dolgozatot íratott. Megkért, hogy én is próbáljam meg, hogy fel tudja mérni a tudásomat.

Hát mit ne mondjak… Sz*r lett. Tudniillik én csak szeptembertől tanulom az olaszt, utána meg volt a baleset, úgyhogy nagyon lemaradtam.

- Na, hogy sikerült? - kérdezte óra végén Chris.

- Nem jól - sóhajtottam. - Semmit se tudtam… Kábé egy hónapnyi tudásom van…

- Hogyhogy? - lepődött meg.

"Ó,ó… Kényes téma… Na, mindegy…"

- Hát… Szeptemberben kezdtem, de a hónapnak a végén volt egy autóbalesetem és december végéig kómában voltam. - A történet másik felét kihagytam. Nem kell tudnia mit is éltem át valójában.

- Oh, sajnálom!Nem tudtam… És már jobban vagy? - kérdezte együttérzően.

- Aha… Máskülönben nem lehetnék itt - próbáltam viccesre venni a figurát.

- Igaz… És hogy történt? - kérdezte az elejét mosolyogva, majd a végét komorabban.

- Nem figyeltem oda és belém jöttek - mondtam a legegyszerűbb választ.

- És fogsz tesizni? Hanyadik órád is? - kérdezte. Várjunk csak… Honnan tudja?

- Öhm… Ötödik órám, és nem fogok. Honnan tudtad, hogy lesz ma tesim? - kérdeztem egy kicsit zavartan.

- Mikor földrajzon leveleztél Alyssával, akkor írtad neki - magyarázta zavartan.

- Leselkedtél? - kérdeztem tőle kacéran, de mégis megrovóan.

- Sajnálom - hajtotta le fejét, de a mosoly ott bujkált a szája sarkában.

- Nem baj… - motyogtam kicsit elpirulva. Mi van velem? Mostanában folyton elpirulok… Milyen lányos lettem…