Mira IV

A mai nap is gyorsan eltelt.

Harrynek és Lininek megvolt az első hivatalos veszekedésük. Nem igazán hozott lázba, sejtettem, hogy nem lesz hosszú életű ez a kapcsolat. Mike biztos örülni fog. Remélem még el tudom neki én mondani és nem szól neki Thia.

Utolsó óra után már mentem is öcsémért, Thiának még akkor szóltam miközben ő a házimat másolta.

Denem nagyon örült neki, hogy a délutánt Mike-kal töltheti. Miután leadtam őt, már indultam is a méteráru boltba. A meglepijét csak a bevásárlás után akartam neki elmondani.

Az első három boltomban nem találtam megfelelő anyagot, végül a negyedikben sikerült! Rögtön megvettem mindkét anyagból a megfelelő mérteteket és már indultam is.

Az út vissza Mike-ékhoz félórás volt.

- Szia! Na, jól elvoltatok?

- Aha.

- Thia?

- Hazajött ledobni a cuccait és már ment is el. Miért?

- Nem mesélt semmit?

- Nem... Kellett volna?

- Aha. De így jobb. Képzeld...

- Várj! - Kis szünet. - Elképzeltem -mosolygott.

- Haha... Nagyon vicces. Na, mindegy! Lini és Harry veszekedtek... Elég csúnyán...

- Ez komoly?!

- Aha.

- Óriási... Vagyis...

- Nyugi... Értem - mosolyogtam rá.

- Akkor jó... És hol is voltál?

- A városban, anyagot venni. Útban az unokatesó! - feleltem ujjongva.

- Oh... Gratulálok!

- Köszi! - kuncogtam.

- És mire is kellett az anyag?

- Babaruhát varrni!

- Hűha... Sok sikert! - mondta komolyan.

- Köszi!- feleltem mosolyogva, de az én hangom is kicsit komolyabb volt.

Azt bírtam Mike-ban, hogy minden ötletemben támogat és nem gúnyolódik rajtam.

Még játszott az öcsémmel, miközben én a házit ecseteltem neki. Ki tudja, Thia hogy fogja neki elmagyarázni, ha egyáltalán el fogja...

Este hét körül indultunk haza. Otthon boldogan mutattam meg anyunak a 'zsákmányom'. Neki is nagyon tetszett, és felajánlotta, hogy segít megvarrni, de elutasítottam. Gyorsan összecsaptam a házimat és hozzá is kezdtem a ruhákhoz.

Komoly teljesítményt nyújtottam: a fiútipegővel el is készültem! Az volt a könnyebbik...

Még belekezdtem a kislány ruhába is, de végül már annyit ásítoztam, hogy lefeküdtem aludni.

Csütörtök reggel az esőre ébredtem és emiatt rossz lett a hangulatom mivel nem igazán szerettem. Összeszedtem magam és kajolás nélkül indultam el, ugyanis első két órám úszás volt.

Egész nap a báli ruha körül forogtak a gondolataim... Azon, hogy talán majd az újévi bálra megvarrom magamnak hisz addig még volt kicsivel több, mint három hónapom.

Ebédszünetben csak Thia volt velem és közölte, hogy Harry és Lini ma újra összekaptak... Mintha hallottam volna a sztoriban Lucia Call, azaz a suli ribancának a nevét.

A végén pedig elmosolyodtam magam, mert eszembe jutott, hogy ennek Mike mennyire fog örülni. Ezt Thia észre is vette.

- Min mosolyogsz? Ennyire örülsz ennek? - kérdezte szemrehányóan.

- Dehogy! Sejtettem, hogy ez lesz belőle. Viszont azt nem tudom megígérni, hogy a bátyád nem fog kiugrani a bőréből... Örömében - mosolyogotam rá sejtelmesen.

- Miért is? - kérdezte, de hirtelen leesett neki a tantusz. - Csak nem?! Ez komoly?

- Aha, már vagy egy éve.

- Úristen! És én nem vettem észre! - sopánkodott.

- Nyugi... Én is csak úgy jöttem rá, hogy véletlenül elszólta magát.

- Azta!

- Jaja! Szerintem hívd ma át Linit! - mosolyogtam rá mindentudóan.

- Oké! - vágta rá és láttam, hogy érti a célzást.

Otthon folytattam a kislányruhát.... Már épp kész voltam vele, mikor kaptam egy smst Thiától.

,, Mike vigasztalja... Még semmi komoly... Egyenlőre... Sebaj! Előbb-utóbb... Mike mesélt a tervedről, mármint a ruhákról... Sok sikert! Jó éjt! Puszi! "

Kuncogtam barátnőm türelmetlenségét látva és pötyögtem neki egy válasz smst. Majd befejeztem a ruhát.

Nagyon jól sikerült mindkettő. Ezt az is bizonyította, hogy amikor megmutattam őket anyuéknak, csak tátogni tudtak.

Boldogan csomagoltam be őket, utána pedig következett a jól megérdemelt alvás.