Mira II

Otthon gyorsan megtanultam és az öcsémnek is segítettem, majd felhívtam Mike-ot.

- Szia! Na, mi van?


- Cső! Mi lenne? Szarul vagyok! Szerintem a héten nem megyek... Eléggé fáj a gyomrom.

- Aha, persze! Mike, én tudom, hogy a gyomor egyenlő nálad jelen pillanatban a szíveddel... Amit most éppen pihentetni kell a szerelmi bánat miatt - szinte úgy mondtam neki, mint egy öt éves.

- Túl jól ismersz, Mira! - mondta nekem mosollyal a hangjában.

- Persze, hisz olyan vagy nekem, mint a bátyám... Thia pedig mint a nővérem.


- Kösz szépen, kicsi Mi!

- Nincs mit, nagy Mi!


Erre persze kitört mindkettőnkből a röhögés.

- Szóval akkor csak a jövőhéten jössz?

- Igen - felelte hangjában fájdalommal.

- Akkor pihend ki jól magadat! Majd még dumálunk! Szia!

-Oké... Szia!

Miután leraktam, öcsém elvonult gépezni, azon keresztül játszott Mike-kal. Én pedig elvonultam a konyhába kaját készíteni.

Ma apa és anya is későn ér haza. Bolognai spagettit csináltam, az a család kedvence. Danemmel megkajoltunk, majd őt elküldtem aludni. Én még fel voltam, hogy az új hobbimnak áldozzak. Ez abból állt, hogy zene szövegeket próbáltam írni. Nem igazán vagyok túl jó benne, de megpróbálni senkinek nem okoz kárt.

Kábé öt perc után rá kellett jönnöm, hogy semmi tehetségem nincs ehhez. Akárcsak a sportokhoz. Összegyűrtem a papírt, amin szörnyű művem volt, és kidobtam a kis kukámba. Pont akkor hallottam meg, hogy megérkeztek anyuék.

Öcsém már aludt, biztos elfáradt. Szegénynek korán kellett kelni az edzés miatt! Bezzeg ő jó a sportokban!

Leértem a nappaliba, ahol a szüleim már a vacsijukat fogyasztották, tévénézés közben.

- Szia Kicsim! Köszi a vacsit! - mondta anya, mihelyst meglátott.

- Igen, nagyon finom lett! - mondta apa, miután lenyelte a szájában levő adagot.

- Kösz!

- Figyelj Kicsim! Nincs kedved holnap bejönni hozzám? Natie is bent lesz!

- De persze! Már hiányzik a kórház és Natie is. Az esküvő óta nem is találkoztam vele.

- Jó, akkor holnap!

- Rendben, de mostmár megyek aludni! Jó éjt!

- Jó éjt! - mondta apa és anya egyszerre.

Felmentem a szobámba, összeszedtem a cuccom, és lefekvés előtt elmentem lefürödni. Levendulás sót raktam a vízbe. A levendula a kedvencem, az illata megnyugtat. Fél óráig áztattam magamat, utána meg már aludni mentem. Álmomban egy gyönyörű ruhával álmodtam!

Másnap reggel egész frissen ébredtem, összeszedtem magam és lementem a konyhába ahol már anyu tevékenykedett.

- Jó reggelt, Kicsim!
- Reggelt! Mikorra menjek be?

- Mikor végzel?

- Ma hat órám van... Szóval olyan fél 2 körül.

- Akkor gyere be kettőre!

- Oké.

Gyorsan megkajoltam és már indultam is suliba.

Első órám francia volt. Lini felelt belőle. Mindig is ámultam rajta, hogy mennyire ügyes. Persze, két évig élt Párizsban...

Óra után pedig bemutatta a folyosón álló tanulóknak, milyen ügyesen is tud franciázni Harryvel. Picit felfordult tőle gyomrom és hálát adtam Istennek, hogy ezt Mike nem látta...

Az óráink gyorsan teltek. Kémián sikerült hármasra felelnem. Nálam ez már elég kemény teljesítmény. Nem épp a kémia a kedvencem és erősségem. Hittan órám pedig elmaradt, így hamarabb mentem haza.